értéket találunk
ha önmagunkba látunk
lelkünk selymesen vetett ágyában
béke-puha gyöngykagylóban hálunk
külső borzadály meg ne zavarja
fröccsenő sikoly fel ne kavarja álmunk
ne sírj, nevess, rajta-rajta
szárnyaló életem énekem hajtja
lángolok, megégek, de nem fáj, hagyom -
rajta-rajta, zengd velem diadal-dalom!
 

Porcelán.
Képlékeny kaolin.
Olyan mint a lány.
Ha hevíted, lágy és puha
Mint a rásimuló ruha.
Ha megégeted,
Kemény lesz, mint a kő,
S ha törik,
Sebezhető apró morzsa
Lesz a nő.

Csigaház.
Benne egy árva lakó.
Hátán cipeli egész
Életét, s mindazt,
Mi bele való.
Féltve őrzi
Papírhéjú jelenét,
Mindaddig míg gyilkos
Bakancs álmaiba
Belelép.

Angyalok kórusa! Mit zúgtok fülemben?
Ne muzsikáljatok nekem. Hitetlen lettem.
Csinos a szárnyatok, pufók az orcátok,
Festett égkék szemetekben pokol tüzét látok
Gyertek le! Lépjetek! Tanuljatok járni
Hulljatok, essetek, nektek is fog fájni!
Nem vagyok káromló, istent most is félem
S míg soraimat írom, bocsánatát kérem

Ó nem erről szól a nóta, ez nem egy templomi óda
Nem önostorozás csak bánat, csupán vétlen
Bűnhődése a nem tanult imáknak -
Van ugye az égi parancsolat, de hol van a
Földi kapcsolat? Mért nem érzem a jót a szépet
Mért van a sok átok, vétek?

Hitetlen tamások és hitetlen gyaurok
Ha nyakatokon szorul a ki nem bomló hurok
Hogy sírtok: Istenem! Mért nem vagy énvelem?
Mért kínoz félelem? Mivé lett életem? -
Halálunk óráján mért ŐT hívjuk mégis?
Fájdalmunkban mért kérjük hogy segítsen az ég is?
Angyalok kórusa, hát zenéljetek nekem...
Már tudom hogy meghallom, mert szívem a fülem.
 

szélfútta cserépzilálta
káosz szemetes
konténerek hullajtotta
város csapongó
idegborzolta gondolatok
hideglelés rajzolta lég
áramlatok sokk az utcán
úton szanaszét röppenő
rémálmok sálba bugyolált
sárba szétzilált süvítő
riadalom rezzenések
csattogó förgetege
elemi erők elementáris
döbbenete emberfeletti
rémület kinek szerencse
kinek utolsó révület
becsapódó bizonyosság
kiáltás orkán erejű
zihálás a légben térben
nyüszítő vészjósló
vendetta bosszúszomjas
természet ősanya
gonosz mostoha
vicsorgó viharfoga tép
mar zúz mélybe
vagy mennybe húz
sikolt fázik fél a fa
fél a hús csontig vájó
dermedés míg megvált
a szélcsend
s az ébredés