ÁGNES-NAPOMRA -segítség, honvágyam van!-
"...azért vannak a jóbarátok..."
Szólt a rádióban,
s én elsírtam magam
Boldogtalan-boldogságom
szétzilálja agyam
Magam-választotta
szerelem-börtön édes
rácsaiba kapaszkodok
Nem tudom, otthon vagyok-e,
amikor itthon vagyok -
Nem élem vadonat-életem
oly mértéktelen messze
-csak párszáz kilométer-,
De nincs az a barométer
mely jelezné lelkem viharait
amit ki se tudok mondani
("Csak most, csak itt")
Tavaly ilyenkor
legkedvesebb barátaim
bontották a bébé-pezsgőt
(nézd el nekem Marsigabi
hogy név szerint említelek
a többiekre is gondolva),
Táncoltunk, nevettünk és
nem mostunk poharat.
Élveztük, milyen is lehet egy
őrült, tékozló áginap.
Nem sejtettük -nem gondoltuk-
(csak buliztunk nagyon),
hogy idén már csak emlékkép
lesz a múlt évi névnapom.
Önnön-sóhajom az éterben száll
tova (nem is tudom ó én ostoba,
mit vesztem meg "jódógomba"
mint az a bizonyos kutya),
Mert szívem szakad értük, kiket
-ANYUKÁM, ÉVIKE, KRISZTIKÉM-
szeretve hagytam oda
Óda a gyorsfüstölt kolbászhoz
Ni, hát, szépséges kolbászom,
Ma nem lettél szívbéli barátom,
Gyorsfüstölődni mért siettél ennyire,
Hogy paprikás krumplimnak lettél szégyene?!
Jó, jó, belátom, kedves büdös barátom,
Hogy "óccó vótá", s bíztam benned,
De átvertél! Miért tetted?!
Védőgázas csomid, s összetevőid
(szalonna, só és fűszerek,
plusz mindenféle -Mengyelejev- E-gyebek),
Nem mutatták fura fonákod, hogy
Még csak "paraszt" sem vagy te szegény,
Kolbásznak csúfolt legény!
A Krumpli fő -Becsületes, Szép-,
Te mért írigykedsz Őrá ezért?
Mert bukszám bús hiányokat mutat,
S emiatt Téged,
Az "árzabálót" választottalak?!
Nyálát csurgatja éhes családom,
Míg én még mindig
Nyálkás bőrödet nyúzgálom,
Ó, hogy a kánya csípjen beléd
S az összes égi szentek -,
Mérgemben rágyújtok
A felirat sprőd:
(rájöttem, te szegény, mért vagy ILYEN)
- A dohányzás öregíti a bőrt! -
Ellentétek vonzásában
Só és cukor. Tűz és víz.
Torkomat folytogató könnyes íz.
Mi ez a hajnali vízió?
Valami ambivalens kvíz?
Mért feszít fájó furcsa érzés?
(mert a "nekem nyóc"
soha nem lesz tíz?)
Mért nem vibrál bennem
racionális értelem?
Mért győz le mindig
a túlcsorduló érzelem?
Érzékenységemet hova rejtsem
hogy ne kerekded, hanem kocka
legyen minden sejtem?
S mit tegyek, ha lényemnek ez
fizikailag idegen lételem?
Alattomosan fészkel belém
Egy szürke szárnyú félelem
Hessegetem, sírva hívom
tudatom madárijesztőjét
Széttárt csontkarján
elfojtott gondolataim lógnak
szakadt rongyként
Szélcsendben vihart
kavar a Semmi
Nem akarok szomorú
néma bábu lenni...
Lennék inkább vidám erdő
fenn az éltes hegyen,
Vagy erdő fölött csacska felhő
széltelen, szertelen
Vagy vagyok tán
én magam a hegy?
Kinek zöld lombokba borul
békés álma
de jajj, gyomrában émelyeg
a megolvadt magma
A kitörni készülő tartalom
s robbanásra kész a féktelen
törvényszerű hatalom!
A Természet, ha pusztít is, ám
tisztít, megkönnyebbít
küzdeni ellene nem lehet
S az ülepedő hamu alatt
nem látom a lényeget
Ujjaim közt lágyan hulló
halott pernye lepereg
Reménykedő tenyeremmel
cirógatok köveket
Ó, hová lett a szép
bölcs hegynek
nyugodalmas bája?
Felvajúdott könnyeiből
mért lett kihűlt láva?
Forrong bennem, szorít
minden ki nem mondott szó...
Keserű és émelyítő
mint kávéban a só...
Mondd mi ez a megfoghatatlan
erő benned amitől melletted
néha porszemnek érzem magam?
Vagy más dimenziókra van
programozva agyam?
Mért vergődöm csukott szájjal,
csatát mért nem vívok?
Fúló hangom mért nem zengő,
ha visszajelzést hívok?
Tudom, hogy tanulnom
kell még téged
Tudom, hogy hiányod
elemészt, megéget
Tudom, hogy sóhajomat
álmodban is érzed -
Segíts kedves, segíts nekem,
nem adom fel könnyen
Ha más is vágyad
mondd ki bátran!
-és sosem látod könnyem-
Kutyalélek
Kutyalélek kutya világ
Kutyaszemmel nézek terád
Szaladgálok kutyagolok
Ha kell ha nem hozzád futok
Kicsi labdám -adom szivem-
Kutya-játék (hozom-viszem)
Te vagy nekem Édes Gazdám!
Másik kincsem: Apró labdám!
Kis gömb-golyó, ez vagyonom,
Mégis mindig neked adom!
Figyelek, hogy te is figyelj,
Simogatva szeress, nevelj!
Soha ne bánts, ne menj messze
Rossz egyedül! -ajtót lesve-
Mikor nyílik, mikor jössz már
Vonít-sírok: -Szólj már hozzám!
Gyere haza, vakard fülem,
Adjál innom, adjál ennem,
Adj lelkemnek biztonságot
Tenyérmeleg kutya-álmot!
MIKEPÉRCSEN
Bográcsunk fő, rityeg-rotyog,
Főszakácsunk sürög-forog.
Káprázatos a kotyvalék,
Bene minden jó adalék:
Disznóköröm, disznócsülök,
Hát én mindjárt lecsücsülök!
Kóstolgassák, mártogassák,
S kiderül majd az igazság...
Ne feledjék főztünk ízét,
Öregbíti Házunk hírét!
Országutak királynője
Országutak királynője
A szépséges SCANIA
Eléállok megbűvölten,
Számomra Ő kész csoda.
Titkon lopva megérintem,
Bennem van a tisztelet
- Jól érzem, hogy kezem nyomán
leheletnyi "lelke" lett? -
Ha hunyorítok, "mosolyogni látom",
Fantáziámmal most tovább játszom
Kérdem tőle: Fenséges hölgy,
Teljesíti néhány álmom?
Trónját kipróbálhatom-e?
Koronáját fényezhetem-e?
Hosszú nehéz útjaira
Vele tarhatok-e?
Ha fáradt vagyok,
Mély ölében ringatózhatok-e?
Talmi csillogással nem ámított ő,
De megszerettem, s ezt érezvén
Motorszívébe fogadott
Az óriási Géphercegnő.
Befogadott, s valamiképp
Része lettem én is
(Bár ez nem tudományos hipotézis),
S ha tovább misztifikálom
E bohó valóságot
Lám, teljesített a Királynő
Még egy mohó álmot,
Mert bujkál benne némi
Rejtett erotika
Ó, tudom, hogy ez esetében
Soha nem lesz hiba -
(Vagy lehet hogy ez csak képzelet?)
Ámde mégis úgy esett, hogy egy
Pajzán szerdán csillagfénynél
Buja nászos ágyat vetett!
Lenyűgözött rajongója lettem
Főleg mert tudósa, kormányzója
Itt ül énmellettem,
S ha kettejükre rábízom magam,
Az időt sem érzékeli agyam,
Csak a maximális biztonságot,
A végenincsen távolságot
A felmérhetetlen hatalmat,
S valami ösztönös
"Scania-bizalmat" !
EGY ÉV
Egy év. Csupáncsak egy év,
Mióta fázós szívembe költözött
A forró Boldogság-vendég
Beköltözött s marasztaltam
Csókjaimmal dajkálgattam
Ritka kincsként tenyerembe zártam
Ezer éve csakis őrá vártam
Kedvesemet, ki lett azóta társam
Ki teljesíti minden bohó vágyam
Ki osztja velem asztalát, ágyát
Kinek óvón lesem minden álmát
Kinek köszönhetem újfényű életemet
Köszönhetem az elmúlt egy évemet
S köszönhetek mindent, mit szavakkal
Kifejezni fényévekben sem lehet
Már nem számolom napokban
S Földi időben a Lényeget
Minden pillanatban áldom
Hogy vele élhetek!
(2006)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
