Bocsáss meg anyám, ha rossz gyereked voltam,
Ne kérdezz, ne ítélj, ha kezedet nem fogtam
Ha folyton lázadoztam, ha szabályokat szegtem,
Tudod, hogy sohasem gonoszságból tettem

Ha szavad nem figyeltem, ha bánatot okoztam,
Ha különcségem miatt sok bajba sodródtam...
Nem tudtam ki vagyok, s ma sem értem magam,
Felnőttem, "vén" vagyok, de gyermek maradt agyam

Anyukám, te mindig biztos almafám, törzseden
Tudom sajnos sokszor voltam gyötrelem -
Érni már nem fogok, sok év van mögöttem,
"Kukacos" gyümölcsként oly sokat szenvedtem

Itt-ott még zöld vagyok, néhol töppedt, fonnyadt,
Nem baj még cukros lekvár lehetek majd egy nap
Lesz belőlem kompót, vagy mosolygós befőtt,
Kacagunk majd együtt, ha fejem lágya benőtt!

S ha kissé "morbidok" is eme hasonlataim
- Nézd el nekem - És még sokáig, nagyon
Sokáig mondogasd: Szeretlek. Szeretlek
Ó te bolondos, édes gyerekem!