a vaknak nem biztos
hogy sötét a sötét
a látó sem látja mindig
az örömlét fényét
tiszta szemmel is lehetünk
homályosan suták
az autisták
sosem voltak buták
kéz nélkül is
festhetünk képeket
fül nélkül is
hallhatunk szépeket
a beteg is vágyja
a boldogságot
pénzért nem lelünk
ilyen ajándékot
szeretetet az is
számolatlan adhat
kinek szívében
szikék arattak
ereket billentyűt
kamrákat
ezért hát hiszem
hogy a vak is láthat
a béna is járhat
álmok útján bátran
s jómagam is
amelyikhez tartozom
attól nem félemberként
roskadok sorsomon
sőt TÖBB lettem
mert testemben
ezernyi önzetlen
ember vére lobog!
Tudod, addig,amíg az ember nem érzi a halál torkot szorító bűzét.Addig, míg elhiteti magával, vele nem történhet semmi, nem is igazán tudja/sajnos/ Értékelni azokat a csodákat, melyek mellett nap mint nap tán elmegyünk.Szégyenlem bevallani, de sajnos nekem is egy alkú kellett a halállal ahhoz, hogy mind ezt észre vegyem.Igaz!A látó sem lát néha semmit, és többször egy ember kinek nem adatik meg hogy lásson, jobban érzékeli a csodákatmint mi.Elgondolkodtató a versed Ágica, és nagyon igaz!
Válasz:
Krisztikém, te is bizony nagyon jól látod a Lényeget!!!
Köszönöm kedves szavaidat!