Áldás, vagy átok?
Áldom, és átkozom
"költői vénám"
és vérátömlesztésért
könyörgök némán
menthetetlenül,
míg lényegem rímtelen
rigmusokba szenderül
Ki, vagy Mi
tette ezt énvelem?
Néhány kóborló
őssejtnyi gén-elem?
Apám? Kinek halála
után is írt
anyám verseket?
(nem voltam én, csak
Szenvedő -
Olvasni
Szerető kisgyerek)
Már nem emlékszem
mikor viszkettek föl
először golyóstollaim
hogy szándékosan vakarjam
egy kék füzetbe égővörös
bárányhimlős gondolataim -
A Tudás! Nagy kincs!
De jobb ha nem tudom
mit hoz vagy mit
visz el tőlem
tegnapban megnyílt
holnapom
Holdfényfiúnak
Korán van. Csönd. Szerelem. Béke.
Egy kósza puha párnapihe libben fel a légbe.
Korán van. Szerelem. Ölelés. Mámor.
Varázsos nyilával gyönyört küld Ámor.
Nap nyílik. Ébredez. Vörösen izzik.
Szép kezed remegőn bőrömhöz siklik.
Megtalál. Megérint. Megsimít lágyan.
Fuvolás dalmadár énekli vágyam.
Korán van, lelkemben mégsincs késő álom,
Holddal jött páromat minden reggel várom.
NEM HALLHATÓ DALLAMOK
Angyalok kórusa! Mit zúgtok fülemben?
Ne muzsikáljatok nekem. Hitetlen lettem.
Csinos a szárnyatok, pufók az orcátok,
Festett égkék szemetekben pokol tüzét látok
Gyertek le! Lépjetek! Tanuljatok járni
Hulljatok, essetek, nektek is fog fájni!
Nem vagyok káromló, istent most is félem
S míg soraimat írom, bocsánatát kérem
Ó nem erről szól a nóta, ez nem egy templomi óda
Nem önostorozás csak bánat, csupán vétlen
Bűnhődése a nem tanult imáknak -
Van ugye az égi parancsolat, de hol van a
Földi kapcsolat? Mért nem érzem a jót a szépet
Mért van a sok átok, vétek?
Hitetlen tamások és hitetlen gyaurok
Ha nyakatokon szorul a ki nem bomló hurok
Hogy sírtok: Istenem! Mért nem vagy énvelem?
Mért kínoz félelem? Mivé lett életem? -
Halálunk óráján mért ŐT hívjuk mégis?
Fájdalmunkban mért kérjük hogy segítsen az ég is?
Angyalok kórusa, hát zenéljetek nekem...
Már tudom hogy meghallom, mert szívem a fülem.
Csekk-sirám
Csekkelek és csekkolok,
Sosem tudom hol vagyok,
Sárgaszínű számlák fekete
fényű fojtó szeme les rám
s ránk -Hogy vinné el a fene!
De nem viszi ám, postás hozza,
Tudja, hiszi, hová dobja
Incifinci papír-halál
Bankó-gyilkos sivár talány...
Melyst' fizessük, melyik várhat,
Nem építünk már légvárat
Elég kunyhó (két szoba plussz
pici konyha vécé) és slussz-
Sárgán susog minden sora
Tévé reklám! Mily ostoba
-be szép látvány, számat tátván
csekkborított- mulya bálvány
Irigylem a nyerő pasit
Hejehuja, fizet, hasít!
Ráragadt a technokollal
(talán lejön alkohollal)
S míg csekkjei hullnak róla
Éhen döglik ez az óda...
Reklám-mosoly, reklám-remény,
Hiszi szegény, eljön a fény
mely hozza a boldogságot
(Sárba nyomja minden álmod)
Öröm-gyár -vagy sovány vigasz-
Fizess ember fizess paraszt
Minden betűm ütött-kopott,
Noha kezem sosem lopott,
Továbbra is gyűlik, lapul,
Nézem báván, ártatlanul,
Fizetem míg lesz csak pénzem
Míg el nem kopik remény-fényem
Míg nullára nem merül létem-
ÁBRÁND
Égig érő csillagos remények
Fényesítik e sötét földi létet,
Adnak-e gyógyírt fájó szívünknek?
Álmokat álmatlan éjeinknek?
Örömteljes boldog jövőt várunk,
Közben dermedten üres az ágyunk,
Könnyekbe fojtott minden vágyunk
Perzseli fel magányos nászunk -
Sivár, nyomorult jelenünket,
Egész elrontott életünket,
Minden elsírt bánatunkat,
El nem múló csókjainkat
Egyetlen sóhajnyi rebbenő fény
Aranyozza be: az állandó remény,
A tiszta, éltető, igaz érzelem,
Az elpusztíthatatlan örök szerelem!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
