"...azért vannak a jóbarátok..."
Szólt a rádióban,
s én elsírtam magam
Boldogtalan-boldogságom
szétzilálja agyam
Magam-választotta
szerelem-börtön édes
rácsaiba kapaszkodok
Nem tudom, otthon vagyok-e,
amikor itthon vagyok -

Nem élem vadonat-életem
oly mértéktelen messze
-csak párszáz kilométer-,
De nincs az a barométer
mely jelezné lelkem viharait
amit ki se tudok mondani
("Csak most, csak itt")

Tavaly ilyenkor
legkedvesebb barátaim
bontották a bébé-pezsgőt
(nézd el nekem Marsigabi
hogy név szerint említelek
a többiekre is gondolva),
Táncoltunk, nevettünk és
nem mostunk poharat.
Élveztük, milyen is lehet egy
őrült, tékozló áginap.
Nem sejtettük -nem gondoltuk-
(csak buliztunk nagyon),
hogy idén már csak emlékkép
lesz a múlt évi névnapom.

Önnön-sóhajom az éterben száll
tova (nem is tudom ó én ostoba,
mit vesztem meg "jódógomba"
mint az a bizonyos kutya),
Mert szívem szakad értük, kiket
-ANYUKÁM, ÉVIKE, KRISZTIKÉM-
szeretve hagytam oda