Ne akard megszabni, hogy mi a jó nekem
A döntésem -akármilyen!-
Azt akarom, az enyém legyen!
Ne kezelj gyermekként, csak mert
nőnemű vagyok, ne hidd azt öntelten
Hogy csak a férfiak a nagyok!
Ne tervezz helyettem, ne felügyeld az életem,
Nem biztos, hogy a te véleményed
Egyezik énvelem!

Ne akarj betörni, ne akarj letörni,
Úgyis csak makacsul el fogok hajolni!
Mi jogon tiltasz meg dolgokat
Mért kell nekem tűrnöm
A te irányításidat? Mért nem engeded
Hogy néha igenis rossz! legyek?
Ez az enyém! s nem a te életed!!
Ha elcseszem, ám legyen, te sem
vagy bűntelen, nem vagyok védtelen,
S nem tiéd a végtelen!!

Tudom, hogy "jót" akarsz,
de folyton csak belémmarsz,
hadvezérnek kellett volna lenned,
Vagy rég el kellett volna menned
tőlem végleg - De ezt úgyse érted...

Ha tönkremegyek, ha elpusztulok is
helytelen döntéseim miatt, akkor sem
Akarom, hogy TE mutass jó utat
majd rátalálok magamtól, vagy
ha nem, hát úgy van jól, de elegem
van belőled, menekülnék mellőled
Inkább élnék szegényen,
mint teveled egy fedélen

Lassacskán megvénülök,
de melletted elhülyülök, fuldoklom
az aurádban, nyöszörgök 
Hiányzik az egészséges magány,
és igenis direkt vagyok "trehány"
csak hogy téged bosszantsalak-
Sokszor tudatosan húzok közénk falat!! 

Úgy szeretnék néha egyedül lenni,
Csak a magam kedvére tenni
s nem attól félni, hogy te
mit mondasz, mit szólsz, mit hallasz,
Inkvizítorként hogy vallatsz
Keress mást, kit szapulhatsz,
És győztesként elvonulhatsz!!

Engem fáraszt már a harc
Nyugalomra vágyom
Az életem az enyém
S ENYÉM MINDEN ÁLMOM!!