-Kedvesem szüleinek-



Köszönteni jöttünk,
Kívánni jókat, szépeket,
Majd' fél évszázad örömében
Osztozni véletek.

Negyvenhét esztendő
telvén jóban, rosszban,
Kevésben vagy sokban,
soha nem feledhetőn,
Sziklaszilárdan vagy
reszketőn, remegőn,
Hittel élt boldogságban
sorsotokkal telt valóságban,
Álmaitok meg nem
kopott fényében,
Szemeteknek ma is
égő tüzében...

S hogy szerelmetek első
gyümölcse édesíti
minden gondolatom,
Nincs szó, mellyel
köszönetem elmondhatom,
Szívemben csak a hála, a
szeretet zengi a hozsannát,
Nem akarok dalolni negédes,
semmitmondó mannát,

Csak hát a szerelem
túlcsordítja agyam,
Bocsássátok meg, ha
elragadtattam magam
Hisz' ez a ti napotok
(a miénk csak ráadás),
Ám a ti életetek számomra
hűn követni való
példaadás...lehet, hogy
elfogult vagyok,
de szememben TI vagytok
a Nagyok, a bölcsek, a
sokat megélt "öregek",
Mi vagyunk, és leszünk
nektek mindig botladozó,
örök útkereső gyerekek...

Mert nem számít az idő
a hely, a kor, mindaddig
míg ott ahol a szeret
lakik, ver tanyát,
S ad gyermekeknek édes
anyát és apát,
Ad hitvest, szeretőt,
barátot, hidegben két
karral font kabátot,
Melegben hűsítő
homloklehelt csókot,
Bánatban biztató
édes-bús kis bókot,
Örömben ujjongó
fényes mosoly-táncot,
Arcokon nem számolt
láthatatlan ráncot,
Jelenben múltidéző
álomporos békét,
Jövőben az elmúlt évek
minden gyönyör-szépét...

Ó, nem is kívánhatnék
többet jobbat néktek,
De bárhová is kézenfogva
mindig együtt léptek,
Viruljon a nyomotokban
hosszú békés élet,
S kísérjen a lelketekben
e szívből szóló ének.