Óda a gyorsfüstölt kolbászhoz
Ni, hát, szépséges kolbászom,
Ma nem lettél szívbéli barátom,
Gyorsfüstölődni mért siettél ennyire,
Hogy paprikás krumplimnak lettél szégyene?!
Jó, jó, belátom, kedves büdös barátom,
Hogy "óccó vótá", s bíztam benned,
De átvertél! Miért tetted?!
Védőgázas csomid, s összetevőid
(szalonna, só és fűszerek,
plusz mindenféle -Mengyelejev- E-gyebek),
Nem mutatták fura fonákod, hogy
Még csak "paraszt" sem vagy te szegény,
Kolbásznak csúfolt legény!
A Krumpli fő -Becsületes, Szép-,
Te mért írigykedsz Őrá ezért?
Mert bukszám bús hiányokat mutat,
S emiatt Téged,
Az "árzabálót" választottalak?!
Nyálát csurgatja éhes családom,
Míg én még mindig
Nyálkás bőrödet nyúzgálom,
Ó, hogy a kánya csípjen beléd
S az összes égi szentek -,
Mérgemben rágyújtok
A felirat sprőd:
(rájöttem, te szegény, mért vagy ILYEN)
- A dohányzás öregíti a bőrt! -
Ellentétek vonzásában
Só és cukor. Tűz és víz.
Torkomat folytogató könnyes íz.
Mi ez a hajnali vízió?
Valami ambivalens kvíz?
Mért feszít fájó furcsa érzés?
(mert a "nekem nyóc"
soha nem lesz tíz?)
Mért nem vibrál bennem
racionális értelem?
Mért győz le mindig
a túlcsorduló érzelem?
Érzékenységemet hova rejtsem
hogy ne kerekded, hanem kocka
legyen minden sejtem?
S mit tegyek, ha lényemnek ez
fizikailag idegen lételem?
Alattomosan fészkel belém
Egy szürke szárnyú félelem
Hessegetem, sírva hívom
tudatom madárijesztőjét
Széttárt csontkarján
elfojtott gondolataim lógnak
szakadt rongyként
Szélcsendben vihart
kavar a Semmi
Nem akarok szomorú
néma bábu lenni...
Lennék inkább vidám erdő
fenn az éltes hegyen,
Vagy erdő fölött csacska felhő
széltelen, szertelen
Vagy vagyok tán
én magam a hegy?
Kinek zöld lombokba borul
békés álma
de jajj, gyomrában émelyeg
a megolvadt magma
A kitörni készülő tartalom
s robbanásra kész a féktelen
törvényszerű hatalom!
A Természet, ha pusztít is, ám
tisztít, megkönnyebbít
küzdeni ellene nem lehet
S az ülepedő hamu alatt
nem látom a lényeget
Ujjaim közt lágyan hulló
halott pernye lepereg
Reménykedő tenyeremmel
cirógatok köveket
Ó, hová lett a szép
bölcs hegynek
nyugodalmas bája?
Felvajúdott könnyeiből
mért lett kihűlt láva?
Forrong bennem, szorít
minden ki nem mondott szó...
Keserű és émelyítő
mint kávéban a só...
Mondd mi ez a megfoghatatlan
erő benned amitől melletted
néha porszemnek érzem magam?
Vagy más dimenziókra van
programozva agyam?
Mért vergődöm csukott szájjal,
csatát mért nem vívok?
Fúló hangom mért nem zengő,
ha visszajelzést hívok?
Tudom, hogy tanulnom
kell még téged
Tudom, hogy hiányod
elemészt, megéget
Tudom, hogy sóhajomat
álmodban is érzed -
Segíts kedves, segíts nekem,
nem adom fel könnyen
Ha más is vágyad
mondd ki bátran!
-és sosem látod könnyem-
Kutyalélek
Kutyalélek kutya világ
Kutyaszemmel nézek terád
Szaladgálok kutyagolok
Ha kell ha nem hozzád futok
Kicsi labdám -adom szivem-
Kutya-játék (hozom-viszem)
Te vagy nekem Édes Gazdám!
Másik kincsem: Apró labdám!
Kis gömb-golyó, ez vagyonom,
Mégis mindig neked adom!
Figyelek, hogy te is figyelj,
Simogatva szeress, nevelj!
Soha ne bánts, ne menj messze
Rossz egyedül! -ajtót lesve-
Mikor nyílik, mikor jössz már
Vonít-sírok: -Szólj már hozzám!
Gyere haza, vakard fülem,
Adjál innom, adjál ennem,
Adj lelkemnek biztonságot
Tenyérmeleg kutya-álmot!
MIKEPÉRCSEN
Bográcsunk fő, rityeg-rotyog,
Főszakácsunk sürög-forog.
Káprázatos a kotyvalék,
Bene minden jó adalék:
Disznóköröm, disznócsülök,
Hát én mindjárt lecsücsülök!
Kóstolgassák, mártogassák,
S kiderül majd az igazság...
Ne feledjék főztünk ízét,
Öregbíti Házunk hírét!
Országutak királynője
Országutak királynője
A szépséges SCANIA
Eléállok megbűvölten,
Számomra Ő kész csoda.
Titkon lopva megérintem,
Bennem van a tisztelet
- Jól érzem, hogy kezem nyomán
leheletnyi "lelke" lett? -
Ha hunyorítok, "mosolyogni látom",
Fantáziámmal most tovább játszom
Kérdem tőle: Fenséges hölgy,
Teljesíti néhány álmom?
Trónját kipróbálhatom-e?
Koronáját fényezhetem-e?
Hosszú nehéz útjaira
Vele tarhatok-e?
Ha fáradt vagyok,
Mély ölében ringatózhatok-e?
Talmi csillogással nem ámított ő,
De megszerettem, s ezt érezvén
Motorszívébe fogadott
Az óriási Géphercegnő.
Befogadott, s valamiképp
Része lettem én is
(Bár ez nem tudományos hipotézis),
S ha tovább misztifikálom
E bohó valóságot
Lám, teljesített a Királynő
Még egy mohó álmot,
Mert bujkál benne némi
Rejtett erotika
Ó, tudom, hogy ez esetében
Soha nem lesz hiba -
(Vagy lehet hogy ez csak képzelet?)
Ámde mégis úgy esett, hogy egy
Pajzán szerdán csillagfénynél
Buja nászos ágyat vetett!
Lenyűgözött rajongója lettem
Főleg mert tudósa, kormányzója
Itt ül énmellettem,
S ha kettejükre rábízom magam,
Az időt sem érzékeli agyam,
Csak a maximális biztonságot,
A végenincsen távolságot
A felmérhetetlen hatalmat,
S valami ösztönös
"Scania-bizalmat" !
EGY ÉV
Egy év. Csupáncsak egy év,
Mióta fázós szívembe költözött
A forró Boldogság-vendég
Beköltözött s marasztaltam
Csókjaimmal dajkálgattam
Ritka kincsként tenyerembe zártam
Ezer éve csakis őrá vártam
Kedvesemet, ki lett azóta társam
Ki teljesíti minden bohó vágyam
Ki osztja velem asztalát, ágyát
Kinek óvón lesem minden álmát
Kinek köszönhetem újfényű életemet
Köszönhetem az elmúlt egy évemet
S köszönhetek mindent, mit szavakkal
Kifejezni fényévekben sem lehet
Már nem számolom napokban
S Földi időben a Lényeget
Minden pillanatban áldom
Hogy vele élhetek!
(2006)
Hordozlak (mag)amban
Testemben zsong egy
bódító ének,
A hajnalban nékem
ajándékozott szerelmes
sejtjeid még
bennem mindig élnek!
Boldogsággal tölt el e
milliárdnyi mikronnyi lélek,
Dajkálom őket
és áldalak téged!
MÉZÍZŰ CSÓKOK
Szemed szikrázó fénye
a szivárvány megannyi színe
körülölel és glóriába fon.
Aranyló méztől ékes
testemen a gyönyör édes sóhaja
Felrepít és magadhoz von.
"ÉVFORDULÓ KERINGŐ"
-Kedvesem szüleinek-
Köszönteni jöttünk,
Kívánni jókat, szépeket,
Majd' fél évszázad örömében
Osztozni véletek.
Negyvenhét esztendő
telvén jóban, rosszban,
Kevésben vagy sokban,
soha nem feledhetőn,
Sziklaszilárdan vagy
reszketőn, remegőn,
Hittel élt boldogságban
sorsotokkal telt valóságban,
Álmaitok meg nem
kopott fényében,
Szemeteknek ma is
égő tüzében...
S hogy szerelmetek első
gyümölcse édesíti
minden gondolatom,
Nincs szó, mellyel
köszönetem elmondhatom,
Szívemben csak a hála, a
szeretet zengi a hozsannát,
Nem akarok dalolni negédes,
semmitmondó mannát,
Csak hát a szerelem
túlcsordítja agyam,
Bocsássátok meg, ha
elragadtattam magam
Hisz' ez a ti napotok
(a miénk csak ráadás),
Ám a ti életetek számomra
hűn követni való
példaadás...lehet, hogy
elfogult vagyok,
de szememben TI vagytok
a Nagyok, a bölcsek, a
sokat megélt "öregek",
Mi vagyunk, és leszünk
nektek mindig botladozó,
örök útkereső gyerekek...
Mert nem számít az idő
a hely, a kor, mindaddig
míg ott ahol a szeret
lakik, ver tanyát,
S ad gyermekeknek édes
anyát és apát,
Ad hitvest, szeretőt,
barátot, hidegben két
karral font kabátot,
Melegben hűsítő
homloklehelt csókot,
Bánatban biztató
édes-bús kis bókot,
Örömben ujjongó
fényes mosoly-táncot,
Arcokon nem számolt
láthatatlan ráncot,
Jelenben múltidéző
álomporos békét,
Jövőben az elmúlt évek
minden gyönyör-szépét...
Ó, nem is kívánhatnék
többet jobbat néktek,
De bárhová is kézenfogva
mindig együtt léptek,
Viruljon a nyomotokban
hosszú békés élet,
S kísérjen a lelketekben
e szívből szóló ének.
NE TÖRD ÖSSZE!
Porcelán.
Képlékeny kaolin.
Olyan mint a lány.
Ha hevíted, lágy és puha
Mint a rásimuló ruha.
Ha megégeted
Kemény lesz mint a kő,
S ha törik,
Sebezhető apró morzsa
Lesz a nő.
Csigaház.
Benne egy árva lakó.
Hátán cipeli egész
Életét, s mindazt,
Mi bele való.
Féltve őrzi
Papírhéjú jelenét,
Mindaddig, míg
Gyilkos bakancs
Álmaiba belelép.
SZENVEDÉLYEK RABSÁGÁBAN
Ejj, ejj, elmondom én, nem titok,
Mióta megszülettem,
Szenvedélyek rabja vagyok
Kezdődött azzal, hogy lemondtak
Rólam szülészek, orvosok
Ám két kilómmal kiabáltam:
Én akkor is élni akarok!
Első szenvedélyem...-nosza hát
Beragyogta szüleim otthonát, hazavitték
Nevelgették a konokul élnivágyó Ágikát.
Később szülőértekezleteken megríkatták
Anyámat, ó, nem a betűvetéssel volt gond:
Nem díjazták cserfes csacsi nagy számat
A beskatulyázást soha nem tűrtem
A konvenciókat szenvedélyesen utáltam
Mégis fémjelezték mindenütt a nevem
Mert az életet látványosan imádtam
És mert betörni nem is akartak (az
oviban sem angyalka volt a jelem),
Bájos-vadóc csínytevéseimen
Inkább együtt nevettek velem
Lám, másik szenvedélyem a nevetés,
A bút, bajt gondot feledés, ha kelek
Kacsintva üdvözlöm az égen a Napot
Javíthatatlan örök optimista vagyok
Szenvedélyesen szeretek szeretni, lételemem
Hogy viszontszeressenek, szomjazom
Hogy dédelgessék pátyolgassák nem
Hétköznapi, öntörvényű szétszórt lelkemet
Káros szenvedélyem a pillanatnyi örömök
Tudom, hiba hogy nem nézem a holnapot
Nem bánom, nem siratom a múltamat
-néha elégett hamu-holt álmokat török-
Százévesen is örök gyerek maradok
Egy rakoncátlan "makrancoskata"
Kinek sosem fogy ki égbe szálló dala
Szenvedélyem a jó borok, étel, ital s a zene
Ha rámjön a bolondóra, depinek esélyt
Már nem adok, irány a barátok törzshelye
Ha kell, hajnalig mulatok, s ha ez is bűn
Hát aszondom ott egye meg a fene-
Az vessen rám első követ, ki ily módon
Még sosem vétkezett...-Hukk! Bocsika ha
Imitt-amott hiányzik egy ékezet-
És most ürítse az rám, egészségemre
Gyümölcslével, tejjel teli poharát
Aki -míg ezeket elolvasta- nem
Rejtette véka alá elnéző kis mosolyát!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
