Szomorkás köszöntő
Egyetlen testvérem,
drága kicsi hugom,
Mit is kívánhatnék
a születésnapodon?
Gyötrő helyzetedben
miket is írkáljak
Szívemet nehezíti
könnyfelhős bús-bánat
Nehéz a lelkem tán'
nem is fog a tollam
Rádborult szomorságod
régmúltamra lobban-
Ismerősként csap le rám
egy homálybafúlt érzés
Ismerős a szemedben a
fájdalomtört nézés
Ám te erősebb vagy
-sosem voltál gyenge-
Ne engedd, hogy sebesítsen
igaztalan penge
Ne hagyd, hogy felsírjon
egy újszülött gyűlölet
Hinned kell, jön majd még
a sosemvárt bűvölet
Bár meghasonlott életemnek
ritkán voltál része,
Úgyis TUDOD, hogy kínlódott
énem megtört lénye
Nem példákkal dobálózom,
s nem is büszkén írom
Sokszor majdnem én ástam ki
tíz körmömmel sírom
Iszap-húzta megdőlt nádként
mégis talpraálltam
Köszönöm, míg szívem dobban,
jó anyámnak bátran!
Vagy Égieknek? Szerencsémnek?
A Nagy Játékos Sorsnak?
Nem tudhatjuk, mit hozhat
egy mában nyíló holnap
Ha elmúlt a múlt, fáj a jelen,
s nem kecsegtet szép jövő,
Ne gondold, hogy poklok bugyrán
mi voltunk csak úttörő-
Ki bármit vétett, sose átkozd,
nem nyert meg az nagy csatát
Túlélésért folyik a harc,
emelt fővel menj tovább!
Ne veszítsd el reménységed,
meg ne kopjon mosolyod,
Kisímul még -hőn áhítom -
gondtól párás homlokod
Húsunk, vérünk egy tőről kélt,
s bár törzsünk néha messze állt,
Hiszem, hogy még kapaszkodhat
egymásba e két faág!
Hagyj békén!
Ne akard megszabni, hogy mi a jó nekem
A döntésem -akármilyen!-
Azt akarom, az enyém legyen!
Ne kezelj gyermekként, csak mert
nőnemű vagyok, ne hidd azt öntelten
Hogy csak a férfiak a nagyok!
Ne tervezz helyettem, ne felügyeld az életem,
Nem biztos, hogy a te véleményed
Egyezik énvelem!
Ne akarj betörni, ne akarj letörni,
Úgyis csak makacsul el fogok hajolni!
Mi jogon tiltasz meg dolgokat
Mért kell nekem tűrnöm
A te irányításidat? Mért nem engeded
Hogy néha igenis rossz! legyek?
Ez az enyém! s nem a te életed!!
Ha elcseszem, ám legyen, te sem
vagy bűntelen, nem vagyok védtelen,
S nem tiéd a végtelen!!
Tudom, hogy "jót" akarsz,
de folyton csak belémmarsz,
hadvezérnek kellett volna lenned,
Vagy rég el kellett volna menned
tőlem végleg - De ezt úgyse érted...
Ha tönkremegyek, ha elpusztulok is
helytelen döntéseim miatt, akkor sem
Akarom, hogy TE mutass jó utat
majd rátalálok magamtól, vagy
ha nem, hát úgy van jól, de elegem
van belőled, menekülnék mellőled
Inkább élnék szegényen,
mint teveled egy fedélen
Lassacskán megvénülök,
de melletted elhülyülök, fuldoklom
az aurádban, nyöszörgök
Hiányzik az egészséges magány,
és igenis direkt vagyok "trehány"
csak hogy téged bosszantsalak-
Sokszor tudatosan húzok közénk falat!!
Úgy szeretnék néha egyedül lenni,
Csak a magam kedvére tenni
s nem attól félni, hogy te
mit mondasz, mit szólsz, mit hallasz,
Inkvizítorként hogy vallatsz
Keress mást, kit szapulhatsz,
És győztesként elvonulhatsz!!
Engem fáraszt már a harc
Nyugalomra vágyom
Az életem az enyém
S ENYÉM MINDEN ÁLMOM!!
VOLNA-VERS
Szóltál, Apu? Hívtál? Néztél?
Odaföntről látni véltél?
Ne butáskodj, nem megyek még
Itt lenn ragyog nekem kék ég
Netán rosszat cselekedtél?
S ördögök vendége lettél?
Mesélj, mizu Lucifernél?
(tudom, ezért pofon vernél)
Dehogy vernél, dehogy bántnál
Ha mégegyszer újra látnál
Nem csinálnál butaságot,
Megismernéd "kicsi" lányod...
Sosem voltunk "jóban-rosszban",
Nem is tudtad, milyen voltam,
Elsétáltunk egymás mellett
Puszit adtál, hogyha kellett...
Ami lett a veszted: Vesztünk!
(Szép kis csonka család lettünk)
Nem kesergek, nem vádollak,
Én sem nézem mi lesz holnap-
Jó lett volna együtt élni,
Felnőtt fejjel eléd állni
Nicsak, Apu, lett diplomám!
Büszke lettél volna reám
Hejhó, Apu! Unokád lett!
"Csípted" volna a gyereket
Magasra emelted volna,
Csókolva lett volna orra,
Kiáltott volna: Á! Papi!
Örültél volna hallani
Ejj, ha az sok-sok volna
Az Életben ott nem volna!
De ezzel még nincsen vége,
Lett ám néki kistestvére
(szomorkodom, nem láthattad
"Papaságod" nem adhattad)
Fényképekről nézegettek,
Sírodra virágot vittek,
Kérdezték, hogy Misi papa?
Hol lakik most? Hol otthona?
Mit mondhattunk, fenn az égben
Néz le rátok mosoly-szépen
Ajjaj Misi, Misi papa
Lett belőled ó! dédapa!
Jajj csak sírok, sírok-rívok
Égi számot újra hívok,
Nem veszik fel, folyton foglalt,
Jelzik, apud nincs már, meghalt-
Önző vagyok, nem is mondtam
Hugomnak is bizony ott van
Két szép fia (négy unokád!)
Sose látott kicsi család...
Nem ragozom, nem toldozom,
Bűneidet feloldozom
Veled álmodtam az éjjel
Hívogató égi fénnyel
|